Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ELETE 151 megértette vele, hogy mily szép és tündöklő isteni vonás Krisztus Urunk példájára meghalni felebaráti szerétéiből. Hálát adunk ezért Istennek és kérni fogjuk, adja mindegyikünknek a kegyelmet, hogy tudjunk szenvedni és életet áldozni a lelkek üdvéért.» Mialatt Depaul szent Vince, mint valami tábornok irányítá kiváló csapatait Algir és Tunisz borzalmainak, Írország, Skótország és a Hebridák veszélyeinek közepette, de Gonzague Mária Lujza hercegnő, ki csak az imént lett lengyel királyné, fordult hozzá a kérelemmel, küldjön néhány papot új országába. De Gorizague Mária sokáig volt tagja a szeretet- egyesületnek és Depaul szent Vince lelki vezetése alatt élt. Midőn Varsóban egész francia udvart készült teremteni, hogy ott a művészeteket, tudományt, irodalmat, a francia divatot és Ízlést otthonossá tegye, mivel igazán jámbor lélek volt, ugyanakkor rnissiós papokat, a keresztény szeretet leányait és Visitatio- nővéreket kért Depaul szent Vincétől. Szentünk atyaként szeretvén a fiatal királynét, legkiválóbb tanítványát és segítőtársát, Lambert-t szemelte ki a missió élére, egy mindenképen tündöklő erényességű, különösen alázatos, okos és a hősiességig önfeláldozó férfiút. Noha nehezére esett a válás ilyen embertől, kire hetvenöt évvel a vállán nyugodtan támaszkodhatott, mégis habozás nélkül adta őt Lengyel- ország királynéjának. Néhány kiváló erényű papot adott melléje, mire azonnal útnak ereszté. (1651.) Fölösleges volna elsorolni azokat a nehézségeket, amelyeken átesve, végre Lengyelországba érkeztek, ahol dühöngő pestisre találtak. A királyné vissza
