Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
150 ÖTÖDIK KÖNYV mert az ő szeretetéért történik. Társaságunk nagyon boldog volna, ha Isten méltónak találná s vértanúval ajándékozná meg. Reá nézve szerencse szenvedni Istenért és készséggel vállalkozni mindenre, amit az Ö szent akarata személye felől határozott. íme, miként bánik az Isten azzal, aki nagy szolgálatokat tett neki. Súlyos keresztet rak vállaira, csapásokat bocsát rá és elhalmozza gyalázattal. Ó ! uraim és testvéreim, nagy dolognak kell rejleni a keresztben és a szenvedésekben, mit az emberi ész nem tud fölfogni, mert Isten a neki tett szolgálatokat legtöbbször kereszttel, üldözéssel, börtönnel, vértanúsággal viszonozza, hogy a tökéletesség és dicsőség minél magasabb fokára emelje azokat, akik egészen az ő szolgálatára szentelték magukat». A törvény szerint katholikus papot csak akkor lehetett halálra Ítélni, ha misézésen érték. Mivel Le Blanc-ka\ nem így állt a dolog, szabadlábra helyezték, de oly kikötéssel, hogyha prédikálni vagy keresztelni mer, minden további eljárás nélkül felakasztják. E fenyegetés sem tudta megfélemlíteni; újra eltűnt Skótország hegyei közt. «Hálát adunk az Istennek, mert szabadon látjuk az ártatlant — írta azonnal Depaul szent Vince — és mert találkozott közöttünk egy, aki mindezt Üdvözítője iránt való szeretetből elszenvedte. E jó papot a halálfélelem nem tartotta vissza attól, hogy fel ne keresse megint Skótország hegyes vidékeit és ne folytassa előbbi munkáját. Ó, mennyi okunk van hálára Üdvözítőnk iránt, aki e társaságnak a vértanúság szellemét ajándékozá ! Ez égi világosságot, mondom és kegyelmet, mely
