Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

149

földjén ; éjjel házról-házra járt, gyámolította a katolikusokat beszédeivel és erősítette a szentségekkel. «Én az Orcád szigeteket akartam fölkeresni, bejárni Moravie, Rossie, Suther, Candie és Chatanésie vidékeit, ahol évek óta egyetlen pap sem volt és alig maradt katolikus. De alig kezdtem meg munkámat, gyorsan vissza kellett vonulnom, mert újra heves üldözés indult meg a katolikusok ellen. A kormány emberei ugyanis addig bujtogattak, míg Cromwel kormányzótól Skótország összes biráihoz és köz- igazgatási hivatalnokaihoz címzett rendeletet nem eszközöltek ki, melynek tartalma ez vala : értesülése szerint különösen az északi tartományokban többen áttértek a pápista vallásra. Mivel itt az ideje, hogy e mozgalom megszórhassák és az áttérésnek eleje vétessék, kormányzói paranccsal tüzetes vizsgálatot rendelt el, különösen a papok ellen, akiket börtönbe kell vetni és azután az ország törvényei szerint megbüntetni.» Hiába járt el a legnagyobb óvatossággal, elfogták és a börtönbe vetették. «Istennek oltalmába ajánljuk — írja Depaul szent Vince — a jó Le Blanc-i, aki Skótország helységei közt fáradozott a lelkek üdvén. Az angol eretnekek foglyul ejtették egy jezsuita atyával együtt, Aberdeen városába vitték őket. Idevaló az a bizonyos férfiú, Lunsden, aki gyakran fölkereste és segítette társunkat. Sok katho- likus van azon a vidéken, akik látogatják és gyámo- lítják a szenvedő papokat. A dolog annyira jutott, hogy e jó missionárius már útban van a vértanúság felé. Nem tudom, örüljünk-e ezen, vagy szomor- kodjunk. Egyrészt Isten dicsőségére szolgál fogsága,