Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
148 ÖTÖDIK KÖNYV köztük fiatal fejedelmi sarjat testvéreivel együtt s van reményem, hogy a legközelebbi alkalommal atyját is megnyerem. A megtértek között volt egy kormányzó fia is, akinek jámborsága nagy épülésére szolgált az egész vidéknek, amerre csak ismerték. Az áldozást rendszerint elhalasztóm kis időre az általános gyónás után, hogy alaposabb oktatásban részesüljenek s még jobban előkészüljenek rá egy második gyónással és egyúttal nagy vágyódást, lángoló szeretetet keltsek bennük a szent áldozás iránt.»1 Duiguin még hosszabb útra készült egész Pabba-ig, ahol a nélkülözés és veszély még inkább fenyegette, de Isten megelégedett az ő jóakaratával. Mint Mózes az Ígéret földjének küszöbén, mint a nagy Xavéri szent Ferenc China előtt: meghalt Pabba mellett anélkül, hogy bement volna, 1657 május 17-én. Quist szigetén helyezték örök nyugalomra, ahol egy kápolna még most is őrzi emlékét. Depaul szent Vince nagy fájdalommal fogadta a halálhírtésazonnal jelenté kongregációjának : «Duiguin meghalt missióján, a Hebridákon, ahol mondhatni, csodákat művelt. A szegény szigetlakok apraja- nagyja, mint atyjukat, úgy siratták. Nem értesültem elért vagy inkább Istennek általa véghezvitt sikereiről, mert nem mernek másként írni vallási ügyekről, mint általános kifejezésekben és képekben az angolok miatt, akik kegyetlenül üldözik a katholikusokat, különösen a papokat, ha rajtakapják őket». Ezalatt a jó le Blanc elrejtőzve élt a skótok 1 Abelly, I. k. 468. 1.
