Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 147 az étvágya, oly rosszul és tisztátalanul készítették el és tálalták fel a földön egy kevés szalmára, amely egyszerre asztal, szék, abrosz, asztalkendő, tál és tányér gyanánt szolgált. Azt meg nem tehette, hogy vegyen magának és francia módra készítse el; ott nem volt mészáros, sem kicsinyben való eladás. Egész ökröt vagy ürüt kellett volna vennie, de hogyan tehette volna ezt, mikor folytonosan útban volt, hogy kereszteljen és a többi szentségeket kiszolgáltassa. Hal akadt bőven a tengerpartokon, de a jócskán ügyetlen és lusta szigetlakok nem tudtak vagy nem akartak halászni.»1 Szerencsére ebben a szegénységben sok-sok vigasztalás emelé föl lelkét. Vista-ban megtérítette a sziget legnagyobb urát, de Clanvanald-ot, nejét, fiát és az összes nemeseket s ezek alattvalóit családjaikkal együtt.2 Egga-ban és Cauna-ban nyolc-kilencszáz embert nyert meg a katholikus egyháznak. »Mordrit, Arasog, Moro Condii és Cleangary-ban mindnyájan letették a katholikus hitvallást, vagy oktatásban részesülnek, ha időnk megengedi s fölkereshetjük mind e városokat. Hathétezer lélek lakik a mondott helyeken, melyek jó messze vannak egymástól. Gyalog nehéz hozzájuk férni, lovon pedig meg sem közelíthetők. Barra-ban a nép keresetlen vallásossága elragadta a missionáriu- sokat. «Elég egy faluban megtanítani egy gyereket a Miatyánk-, Üdvözlégy- és Hiszekegyre s két vagy három nap múlva az egész falu tudja, apraja-nagyja egyaránt. A főembereket fölvettem az egyházba, 1 Maynard, III. k. 45—46. 1. 2 Abelly, I. k. 466. I. 10*
