Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

földre, fölismerte és följelentette őket egy hiteha- gyott pap, és így kénytelenek voltak elrejtőzni. A missió két főembere, Duiguin és Le Blanc, a magányban azon tanakodott, nem volna-e jobb, ha elválnának egymástól. Le Blanc Skótországban ma­radna, ahol egymagában kevésbbé vonná magára a figyelmet; Duiguin pedig nem térne vissza Francia- országba, hanem inkább a Hebridákon tenne kísér­letet. Kicsiny, szétszórt szigetek ezek Skótország nyugati partjai mellett. Valamennyin a legnagyobb nyomorúság ütött tanyát. Mikor a katholikus papo­kat kiűzték, a hitújítók néhány hitehagyott papot küldtek oda, de ezek a roppant szegénység miatt csakhamar elpárologtak. A nép ötven éven át pap, vallás, istentisztelet nélkül élt; a mi Urunk Jézus Krisztusnak még a nevét sem ismerték. «Nyolcvan, százéves aggastyánok találkoztak, akik nem voltak megkeresztelve.»1 Duiguin tehát szigetről-szigetre járt; két ember kisérte. «Az egyik segített evezni szigetről-szigetre való útjában vagy papi öltönyét és kis málháját vitte gyaloglás közben a négy-öt mért- földnyi borzasztó útakon, melyeket néha mise előtt kellett megtennie. A másik, mint hitoktató és szolgálat- tevő segítette.» Sanyarú élet volt ez: «Egyszeri étke­zés napjában; ez is árpa vagy zabkenyérből állott, mellé kevés sajt vagy sós vaj. Néha, mikor elhagyott, lakatlan hegységeken kellett átmennie, semmitsem evett. Soha, vagy nagy ritkán került elő hús, mert csak nemesi családoknál akadt, de attól is mindjárt elment 146 ÖTÖDIK KÖNYV 1 Abelly, I. k. 464. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents