Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 141 nőül a francia Henriette-et, a jámbor XIII. Lajos testvérét, IV. Henrik leányát. A katholikusok nem titkolhatták eléggé örömüket. A fiatal királyné püspökök, papok, szerzetesek kíséretében tartotta ünnepélyes bevonulását Londonba. Oly tapintatlanság, melyet nemsokára drágán kellett megfizetni. Beruhe atya és tizenkét oratorianus nem hagyta el a királynét. A házassági szerződés kikötötte a katholikus egyház szabadságát és az Isten tiszteletének nyilvános gyakorlatát. Nem kívántak többet, mint szép katholikus kápolna fölállítását a palotában. «A királyné jöttére, mondja Bossuet, a katholikusok föllélegzettek. Az a kápolna, amelyet akkora pompával emelt a sommerset-i királyi palotában, az egyház újjászületésének veté meg alapját. Henriette, szent Lajos méltó leánya, ott lelkesített mindenkit a maga példájával. Lelki vissza- vonultsága, imái és áhitatgyakorlatai dicsőséggel övezték a buzgó legkeresztényibb francia királyi ház régi hírnevét. A nagy Bérulle Péter több oratorianus atyát vitt magával a királyné kíséretében; ezeknek, majd utánuk a kapucinus atyáknak jámborsága kölcsönzött az oltároknak igazi ékességet és az isten- tiszteletnek keresetlen fönséget. A papok, szerzetesek, ezen agyonsanyargatott nyáj lánglelkű és fáradhatatlan pásztorai, kik az angol földön szegényen, bujdosva, álruhában jártak, «kikre nem volt méltó e világ»,1 örömmel ölthették ismét magukra szent hivatásuk jelvényeit a királyné kápolnájában. És az üldözött egyház, melynek ezelőtt alig volt szabad hangosan 1 Zsid. 11. 38.
