Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
142 ÖTÖDIK KÖNYV sóhajtania és letűnt dicsőségét siratnia, most fönnen zengé az idegen földön Sión énekét.» Bossuet folytatja: «Számtalan megtérés történt; szemtanúk állítása szerint királyi fiának udvarában töltött három évi tartózkodása alatt a királyi kápolna maga — hogy a többiről ne is szóljunk — háromszáznál több meg- térőt látott, akik az udvari papok kezébe tették le a hitvallást».1 Egy püspök London kellő közepén végezte nyilvánosan a szent szertartásokat s bérmált meg tizennyolcezer katholikust.2 Minden reménnyel biztatott. Bossuet-nek Henriette királynéról mondott halotti beszéde visszhangja ennek: «Ha ítéletem nem csal s a letűnt századok emlékét visszaidézve jól összevetem korunkkal, merem hinni s a gondolkozók bizonyára egyetértenek velem, hogy a tudatlanság napjai elmúltak és föltűnt végre a visszatérő világosság hajnala».3 A mozgalom nagy lendületet vön azáltal, hogy X. Ince pápa Angolország királynéjának, a francia Henriette-nak kérelmére fölhívta Depaul szent Vincét, tűzze ki ez országot működési térül a csodás eredménnyel munkálkodó missióspapoknak. Szentünk sietve tett eleget a fölhívásnak. Ahelyett azonban, hogy papjait Angolországba küldte volna, ahol akkor az oratorianusok, kapucinusok és jezsuiták munkálkodtak, két részre osztotta a rendelkezésére álló kis csapatot és az egyiket Írországba, a másikat pedig skótföldre küldötte. 1 Bossuet, Oeuvres, Paris, Louis Vivès, 1864. XII k. 445— 447.1. 2 Michelet, Histoire de la France, XI. k. 262.1. 3 Bossuet, Oeuvres, 446. 1.
