Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
134 ÖTÖDIK KÖNYV munkájának ára, hanem vér is. Depaul szent Vince mindennap kapott hírt valamelyik missionariusának szenvedéséről vagy vértanúságáról. «Tűz vár reánk — írja Novelli — ha valamely török házban a vallás gyakorlásán érnek bennünket. Egyházi ruhában nem lehet kilépni az utcára anélkül, hogy török csapat ne kisérje az embert. Szembeköpnek, arculütnek». Guérin, midőn egy börtön látogatására indult, törökökkel találkozott, akik ütlegekkel fogadták és fojtogatni kezdték. Egyszer Le Vacher-i a béghez hívták : «Távozz a városból, kezdte a pogány minden bevezetés nélkül, s ne merj többé visszajönni. Megtudtam, hogy fortélyaiddal elcsavarod a keresztények fejét, kik a török vallásra akarnak áttérni és Mohammed hitét elfogadni». Guérin egy hónapig elrejtőzve volt kénytelen lakni, minden órában készen arra, hogy elfogató paranccsal jönnek érte s megégetik; erre el volt szánva. Szóval az összes missionáriusokat állandóan máglya, kötél, bot és más büntetés fenyegette és mindúntalan viseltek szenvedéseket.1 Ha nem haltak meg a fáradalmaktól vagy az ütések alatt, a pestis ragadta el őket. Novelli, mint említettük, meghalt harmincéves korában, alig egy évi apostolkodás után, «halála ismételten sok könnyet sajtolt ki Depaul szent Vince szeméből».2 Le Sage és Dieppe, kiket helyébe küldtek, egymás után haltak meg egy évi időközben (1648—49. májusban), mint a pestis áldozatai. Guérin, ki oly nagy bajjal menekült meg a máglyától, természetes halállal múlt ki. Csak azt 1 A belly I. k. 364. 1. 2 Abelly I. k. 365. 1.
