Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

135

sajnálta, hogy nem halt meg a máglyán. «A legtisztább, legképzettebb, Istennek, felebarátnak egyaránt tetsző lelkek egyike volt, akiket csak valaha ismertem, mondogatta Depaul szent Vince. «0, mily csapás a szegényekre és mily veszteség reánk!«

A pestis csak egyszer mutatta ki hatalmát, a zsarolás és megaláztatás azonban mindig újra kezdődött. A konzuli cim nem nyújtott oltalmat. Ellenkezőleg, Algír és Tunisz bégjei érezték, hogy a nehezen járható tenger védi őket. Ennélfogva mit sem mulasztottak el, hogy a konzulok napjait megkeserítsék és őket távozásra kényszerítsék. Már láttuk, mily gyalázatosán kergették ki egyszer Tuniszból a konzul és pap Le Vacher Jánost. Más alkalommal hivatta a bég. Egy máltai lovag kétszázhetvenöt piasztert rabolt tőle. «Nekem ezt az összeget meg fogod téríteni», támadt rá a bég. És midőn a konzul kijelentette, hogy a visszafizetés nem hozzá tartozik, ezt kapta válaszúi: «Mondj amit akarsz, nekem kell az én kétszázhetvenöt piaszterem, vagy életeddel lakolsz». Egy másik Husson nevű konzult minden hivatalos eljárás mellőzésével gyalázatos módon kiűztek Tuniszból. Le Vacher sem kerülte el sorsát. Az ágyú torkába állították; «ez igazán égbekiáltó gyilkosság», mondá Dupuch püspök.

És akikkel így bántak, konzulok voltak, a királynak, XIV. Lajosnak képviselői ! Férfiak, kik Francia- ország méltóságának hordozói voltak! Szentünk méltatlankodása a legmagasabb fokra hágott. «Hagyja abba ezt a meddő munkát», tanácsolták neki, midőn hiába fordult orvoslásért úgy Mazarin-hoz, mint