Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

133

más volt nekik az az idő és mennyi botütést mértek elgyötört testükre alávaló, hitehagyott felügyelőik. Jól tudom, Franciaország gályarabjaival sem bánnak jobban, de a különbség az, hogy Franciország gályarabjait gaztettekért sújtotta a szigorú Ítélet, a barbárok rabszolgái pedig csak azért szenvednek, gyötrődnek, mert jó és Istenhez hű keresztények. Mikor a szánalomraméltó emberek szent áldozáshoz járultak s azután visszavezették őket a gályákra, azon a napon egy kis lakomát rendeztem számukra. Kiosztottam köztük ötszázkét marhahússzeletet ugyanannyi kenyérrel. Azután minden gályára egy mázsa tiszta kétszer- sültet szállítottam, hogy az úton megbetegedők között szétosszák».1

Honnan került elő annyi pénz? Depaul szent Vincének mindig került. Az a tizennégyezer livre (negyvenkétezer frank), amit a jólelkű d’Aiguillon hercegnő adott neki erre a célra, úgyszólván semmi. Más alkalommal vagy negyvenezer livre-t (százhúszezer frankot) juttatott kezeihez ugyanezen célra. Egy egyszerű francia polgár névtelenül harmincezer livre-t bocsátott rendelkezésére. És mit mondjunk a sok kisebb összegről, amiket minden nap kapott! Franciaország elérzékenyülve, többé semmit sem tudott tőle megtagadni. Ezerkétszáznál többet vásárolhatott így vissza a legnehezebb rabságból és a boldogtalan foglyok sorsának enyhítésére közel egy millió kétszázezer livre-t küldött missionariusainak.

De nemcsak pénz volt a fogolykiváltás nagy

> Abelly I. k. 391. 1.