Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ELETE

131

volt: hosszában elterülve feküdt valami gyékényponyván, félholtan a kapott ütések miatt. Noha néhány török vette körül, sőt ura is ott állott, dühét jött rajta kitölteni, mégis megindulva a szomprú látványon és különösen isteni kegyelemtől erősítve, bátran lépett a szobába. Amint kedves barátjához közeledett, a hitetlenek előtt kérdezte tőle : kit szeret jobban, «Jézus Krisztust-e vagy Mohammedet? S a szegény kis angol kínjai közepette hangosan válaszolta: Jézus Krisztust; keresztény vagyok s mint keresztény akarok meghalni.» A törökök ennek hallatára haragra lobbantak a francia ellen. Az egyik közülök két kést hordott oldalán ; fenyegette a gyermeket, hogy levágja fülét. Midőn ily szándékkal rárohant, Jézus Krisztus e kis bajnoka megelőzte őt. Támadójára vetette magát, megragadta egyik kését s levágta vele saját fülét. Meg akarta mutatni a barbároknak, hogy nem ijed meg fenyegetéseiktől s kezében tartva a véres fülkagylót, bátran kérdé tőlük, kívánják-e még a másikat is? Ha ki nem ragadják kezéből a kést, kétségtelenül azt is levágja, hogy tanúságot tegyen vallása iránt érzett nagyrabecsüléséről s a szilárd elhatározásról: inkább elszenvedni a halált, mint a hitet megtagadni.

A két keresztény bátorsága bámulatba ejtette a mohammedánokat. Egészen lemondtak a reményről, hogy valaha Jézus Krisztus hitének elhagyására bírják őket. Ezért többet nem is szóltak nekik a dologról. Isten pedig, miután így kipróbálta hűségüket és ragaszkodásukat, a következő évi járvány pusztításakor magához vette őket. A pestis bevégezte lelkűk tisztító

9*