Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
132 ÖTÖDIK KÖNYV munkáját, méltókká tette őket a számukra készített égi koronára.1 Depaul szent Vince szive e hírek hallatára repesett az örömtől. Ekkora hit, ily hősi bátorság elragadta. Örömét, elismerését bámulatos levelekben öntötte ki. Áradozó szívvel mondott köszönetét missionáriusainak. De édes Istenem, mennyi pénzbe, fáradságba, erőfeszítésbe, verejtékbe és vérbe került, míg ily eredményhez jutottak! «Fájdalom, — írja Le Vacher — ama sok milliónak egy része, melyet a keresztények között üres haszontalanságokra és gyönyörökre fordítanak, itt sokkal gyümölcsözőbben volna fölhasználható a szegény lelkek könnyebbülésére, mert fuldokolnak a keserűség tengerében. Isten kegyelmére támaszkodva, gyönge erőmhöz képest, segíteni iparkodtam férfiakon, asszonyokon. De oly országban vagyunk, ahol csak jó pénzért megvásárolt engedéllyel lehet a nyomorultakkal jót tenni. Mert hogy kieszközöljem az engedélyt s beszélhessek velük, szép összeget kell adnom uraiknak, épúgy mikor láncaiktól föloldatom és börtönlakásukba hazavezetem valamelyik útra kész gálya rabszolgáit, hogy ott, nem ugyan az összes gálya rabszolgáit, hanem egymás után meggyóntassam és szentmise közben megáldoztassam őket, ami Isten irgalmából rendesen áldásos és gyümölcsöző.» És egy másik levélben: «Két gálya készült tegnap útra ötszáznál több keresztény rabszolgával, akik Isten kegyelmével mindnyájan rendbehozták lelki ügyeiket. Ó, mily fájdal1 Abelly I. k. 398—400. 1.
