Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

127

koronát. Dicsfénnyel övezve halt meg, mert nem akarta Istenét megbántani. Három napig volt erős láncra kötve. Meglátogattam szegényt, vigasztaltam, buzdítottam, szenvedje el inkább a világ minden gyötrelmeit, de ne szegje meg hűségét, amellyel Istennek tartozik. Meggyónt, megáldozott s azután így szólt hozzám : «Kínozzanak bárhogy, mint keresztény akarok meghalni». Midőn pedig érte jöttek, hogy a vesztőhelyre vigyék, újólag meggyónt. Az ő nagy vigasztalására — Isten úgy akarta — engedelmet kaptunk, hogy jelen lehessünk halálánál ; ami sohasem volt szokás ez embertelenek között. Utoljára, mielőtt szemeit égre emelte, e szavak hagyták el ajkait: «Istenem, ártatlanul halok meg!» Nagyon nyugodtan múlt ki, a türelmetlenség parányi jelét sem mutatta, kínos gyölrelmei között csöndesen szenvedett. Szép temetéssel tiszteltük meg. Romlott és aljas úrnője nem sokáig kerülte el a hűtlenségéért megérdemlett büntetést. Hazatérő ura bosszúvágyó haragjának utolsó föllobbanásában megfojtotta. Ez a fiatal szent portugáliai volt, huszonkétéves. Imáimban segítségül szoktam hívni és amennyire szeretett minket a földön, remélem, hasonló szeretettel tekint reánk az égből.1

Rövid idővel ezután nem kevésbbé fölemelő vértanúság történt. «Egy fiatal rabszolgát nyomorúlt gazdája arra csábított, sőt majdnem kényszerített, hogy utálatos bűnben legyen segítőtársa. De ez bátran ellenszegült. Midőn azonban annyira kényszerült

1 Abelly I. k. 388. 1.