Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 127 koronát. Dicsfénnyel övezve halt meg, mert nem akarta Istenét megbántani. Három napig volt erős láncra kötve. Meglátogattam szegényt, vigasztaltam, buzdítottam, szenvedje el inkább a világ minden gyötrelmeit, de ne szegje meg hűségét, amellyel Istennek tartozik. Meggyónt, megáldozott s azután így szólt hozzám : «Kínozzanak bárhogy, mint keresz­tény akarok meghalni». Midőn pedig érte jöttek, hogy a vesztőhelyre vigyék, újólag meggyónt. Az ő nagy vigasztalására — Isten úgy akarta — engedelmet kaptunk, hogy jelen lehessünk halálánál ; ami sohasem volt szokás ez embertelenek között. Utoljára, mielőtt szemeit égre emelte, e szavak hagyták el ajkait: «Istenem, ártatlanul halok meg!» Nagyon nyugodtan múlt ki, a türelmetlenség parányi jelét sem mutatta, kínos gyölrelmei között csöndesen szenvedett. Szép temetéssel tiszteltük meg. Romlott és aljas úrnője nem sokáig kerülte el a hűtlenségéért megérdemlett büntetést. Hazatérő ura bosszúvágyó haragjának utolsó föllobbanásában megfojtotta. Ez a fiatal szent por­tugáliai volt, huszonkétéves. Imáimban segítségül szoktam hívni és amennyire szeretett minket a föl­dön, remélem, hasonló szeretettel tekint reánk az égből.1 Rövid idővel ezután nem kevésbbé fölemelő vér­tanúság történt. «Egy fiatal rabszolgát nyomorúlt gazdája arra csábított, sőt majdnem kényszerített, hogy utálatos bűnben legyen segítőtársa. De ez bát­ran ellenszegült. Midőn azonban annyira kényszerült 1 Abelly I. k. 388. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents