Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
128 ÖTÖDIK KÖNYV menni, hogy az erőszakosság ellen védekezvén, megsértette támadója arcát, a gonosz ember szenvedélye és dühe föllobbanásában, gyilkossági kísérlet vádjával illette rabszolgáját a biró előtt s így ő, aki megérdemelte, hogy utálatos állatiasságáért máglyára kerüljön, tűzhalálra vitte a keresztény bajnokot, ki hősileg állta meg a kegyetlen vértanú halált.»1 Nem lehet végére jutni hasonló történeteknek. «Két angol — írja Guérin — áttért szent hitünkre s példányképül szolgált minden régi katholikusnak. Van itt egy harmadik, aki csak tizenegyéves. A legszebb gyermekek egyike, akiket valaha láttam és buzgó, hogy még kívánni sem lehet különbet. Odaadó szeretettel viseltetik a szent Szűzhöz, akit állandóan kér, eszközölje ki számára a kegyelmet, hogy inkább meghaljon, mintsem Krisztust megtagadja vagy megbántsa, mert ez a szándéka urának, ki csak azért tartja magánál, hogy a keresztény vallás elhagyására bírja s e célra minden lehető eszközt fölhasznál. Ha kétszáz piasztert tudnának nekünk küldeni, kiragadnék a veszélyből és alapos volna a remény, hogy Isten kegyelmével valaha második Béda lesz belőle, olyan szellemes, nincs benne semmi gyerekes vonás. Az utolsó nagycsütörtökön tette le a katholikus hitvallást, ugyanezen napon szent áldozáshoz járult, amit gyakran megismétel. Már kétszer botozták, hogy hittagadásra kényszerítsék. Utolsó alkalommal vesszőzés közben e szavakat mondá urának: «Üttesd le fejemet, ha akarod, mert keresztény 1 Abelly 1. k. 389. 1.
