Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
126 ÖTÖDIK KÖNYV «Egy francia bárka — beszéli Le Vacher János szent Vincéhez írt egyik levelében — Tunisz partjai mellett zátonyra jutott. Hat megmenekült hajótörött a mórok kezébe került, akik a Tuniszba hurcolt foglyokat eladták rabszolgáknak. Kis idő múlva a bég mohammedá- nokká akarta őket tenni. Azért kettőt közülük botozással Jézus Krisztus hitének megtagadására kény- szerített. Más kettő inkább elviselte a kínos halált, mintsem a hitetlenség karjaiba vesse magát. Mivel pedig ugyanily tervei voltak a megmaradt kettővel is, szeretet-parancsolta kötelességünknek tartottuk, hogy kiragadjuk őket a fenyegető veszélyből. Összeadtunk kiváltásukra vagy hatszáz piasztert, kétszázért felelősséget vállaltam és most szabadok. Ami engem illet, inkább szenvedek a világon, mint eltűrjen isteni mesterem megtagadását. Szívesen adnám oda életemet és véremet, sőt száz életet, ha volna, de nyugodtan nem nézhetem, hogy keresztények eltékozolják Urunk halálának gyümölcsét.»1 Nemcsak a törhetetlen hithűség volt a szegény rabok halálának oka, hanem a szűztisztaság szeretete is vértanú-koszorúval övezte homlokukat. 1646. augusztus havában írja Quérin Depaul szent Vincének : «Úgy hiszem, kötelességem önt értesíteni, hogy szent Anna napján egy második József lett a tisztaság szeretetének áldozata. Miután már egy évnél tovább állt ellen úrnője szemérmetlen csábításainak és ötszáznál több botütést kapott ez állatias lélek hamis besúgása miatt, végre elnyerte a győzelmi Abelly 1. k. 403. 1.
