Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 121 százat-ezret, Salé, Tripolisz öt-hatszázat. De alighogy megjelentek Depaul szent Vince fiai, a gályarabok börtöneiben minden megváltozott. Egyesekben a hit született újjá, másokban a bánat ébredt föl. Látni lehetett rabszolgákat, akik hősi bátorsággal, életük kockáztatásával tértek vissza az igaz hitre. Drága pénzen sikerült kieszközölniök, hogy minden fogházban kis kápolnájuk legyen a legméltóságosabb Oltáriszentséggel és örök lámpával az oltár előtt. A vasár- és ünnepnapokat istentisztelettel ülték meg, kiáltó szegénységben ugyan, de igazán lángoló buz- gósággal. S gyakran az ünnep előestéjét, az egész éjszakát gyónásra szentelték, mert a gazdák nem engedték meg rabszolgáiknak, hogy napközben csak egy órát is szakíthassanak maguknak a munkaidőből. «Husvét napján - írja Ouérin —hirül hozták, hogy algiri gálya érkezett Bizerte-be. Azonnal a szegény, rabláncra fűzött keresztények fölkeresésére indultam. Vagy háromszáz szerencsétlent találtam. A kapitány engedelmével rövid, tíznapi missiót tartottam számukra. Vittem egy papot magammal, aki segített a szegény nyomorultakat tanítani és gyóntatni. Néhány görög szakadár kivételével mindnyájan elvégezték kötelességüket. Hatalmas Isten ! mily vigasztaló látvány e szegény foglyok jámborsága; nagyobb részük hosszú idő óta nem gyónhatott ; akadtak, akik nyolc-tíz éve nem járultak szentségekhez, mások meg húsz év óta ! Mindennap leoldattam róluk a bilincseket; a gályáról a szárazföldre jöttek, hogy a szent áldozáshoz járuljanak egy magánházban, hol a szentmisét mondottam. Mikor pedig a
