Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
122 ÖTÖDIK KÖNYV missió be végződött, megvendégeltem őket és ötvenhárom tallér értékű élelmiszert adtam nekik.»1 Magától értetődik, hogy a gályarabok hitben és imádság szellemében megújulva Franciaországról sem feledkeznek meg a börtönök fenekén. «Elragadtatással hallaná — írta Guérin Depaul szent Vincének — minden vasár- és ünnepnapon templomainkban, kápolnáinkban az Exaudiát és más könyörgések hangjait Franciaország királyáért, aki iránt még az idegenek is tiszteletet és rokonszenvet tanúsítanak. Nem kisebb meghatottsággal szemlélné, mily áhítattal ajánlják föl e rabok imáikat az összes jótevőkért, akikről tudják, hogy legnagyobbrészt Franciaországban vannak vagy onnan jöttek. Bizonyára nem csekély vigasztalást nyújt majd itten látni minden nemzetnek vasravert foglyait imádkozni Franciaországért.»2 De nemcsak a jámborság virága nyilt ki a gályarabok börtöneiben. Föllángolt a hit egészen az elragadtatásig, vértanúságig. Bámulatos példákkal találkozunk. Algírban egy huszonkét éves fiatalember — Bourgoing Péternek hívták — midőn a konstantinápolyi gályákra küldték, ahonnan sohasem szabadult volna meg, egy pillanatra kétségbe esett. «Fölkereste a pasát, kérte, könyörüljön rajta és ne engedje, hogy azon gályákra küldjék. A pasa hajlott a kérésére. Teljesíti kívánságát az esetben, ha fölveszi a turbánt. Hogy hittagadásra birja, a szenvedések minden kigondolható nemével rémítette, végül a fenyegetést csá> Abelly I. k. 392. 1. 2 Abelly I. k. 385. 1.
