Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

63

atyjának elhatározása előtt, noha aggodalmait sem titkolta el. Nem annyira a plébánia kicsinysége bántotta, hanem főleg a terhet találta túlságos nehéznek. A szegényeket szeretni, segíteni, ápolni akarta a jövőben is, de lelkűkért is magára venni a felelősséget, már vonakodott. Bourgoing atyát meg szinte lázas örömbe hozta e terv. E kiváló ember, ki de Bérulle és de Condren atya után az Oratorium harmadik általános főnöke volt és Bossuet szerint «buzgalma, szigorú erkölcsi felfogása és tiszta jelleme által a papi élet mintaképe volt»,1 megkapta tehát azt a vigasztalást, hogy kedves plébániáját oly ember kezébe adhatta, kinél szentebbet nem is kívánhatott.1 2

Depaul szent Vince beiktatása a clichy-i plébániába 1612 május 2-án történt. Különben álljon itt a hiteles feljegyzés: «1612 május 2-án délelőtt megjelent a clichy-i templom ajtajánál, felmutatta a Rómában megerősített átruházási okmányt és szabad bemenetelt kért Gallot Tamástól, Bourgoing megbízottjától. A templomba lépve szenteltvizet vett, térdet hajtott a kereszt és a nagy oltár előtt, megcsókolta az oltárt, a rajta levő misekönyvet, az Ur testét záró tabernákulumot és a kereszt-kutat ; azután elfoglalta a plébánosnak fentartott ülőhelyet, meghúzta a harangokat, egyszóval elvégezte a hasonló alkalmakra elő1 Bossuet : Oraison funebre du Père Bourgoing, Paris, Louis Vivès, 1864; t. XII. p. 654.

2 Bourgoing atya 1611 október 13-án nyújtotta be lemondását. Bár Róma november 12-én megadta beleegyezését, szent Vince nem tudni miért, csak 1612 május 2-án foglalta el plébániáját.