Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
64 ELSŐ KÖNYV írt szertartásokat. Majd a papiakba vezették, melyet be- és kilépés által szintén birtokába vett. Erre a királyi rendelet értelmében magas és érthető hangon kihirdette és mindenkinek értésére adta a helyettes, hogy a beiktatás megtörtént és minthogy senki sem tiltakozott, kívánsága szerint, visszaadták Depaul Vincének az okiratot.» Depaul Vince mindjárt beiktatása után megkezdte hívei látogatását. Legnagyobbrészt földmívelő parasztok voltak ezek, kiknek romlatlan hit, benső egyszerűség, az erkölcsök tisztasága volt jellemző vonásuk. Szent Vince előtt egyik jezsuita atya szónoki hevében azt mondotta, «hogy valamennyi hive angyali életet folytat.» Itt-ott a síkon feltűnt ugyan egy-két díszesebb villa, valamely előkelő párisi család tulajdona; de ez csak kivétel volt. Szegények voltak a legtöbben, kiknek alig volt betévő falatjuk. Szentünk alig tudott hova lenni örömében, ha közöttük időzhetett. Sajátkezűig szolgálta ki őket. Nekik adta pénzét, nekik adta ruháit, nekik adta szívét is. Ez volt életének legboldogabb szaka. Még húsz év múlva is elérzékenyülve mondja: «Oh mily boldog is vagy te, ily jó nép között, így szoktam tűnődni. Még a pápa sem lehet nálam boldogabb. Egyszer az idősebb de Retz bíboros is kérdezett: «Nos, hogy érzi magát? —Eminenciás uram válaszoltam, oly boldog vagyok, hogy ki sem mondhatom. Ugyan miért? — Rendkívül jó híveim vannak, engedelmeskednek minden kivánságomnak. Nem is egyszer gondolom magamban, hogy a pápa vagy eminenciád sem lehet boldogabb, mint én vagyok.»
