Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
62 ELSŐ KÖNYV plébániájáról mondott le, az utóbbi pedig clichy-i plébániáját igyekezett méltó kezekre bízni. Bourgoing, kiről Bossuet halotti beszédet is mondott, «az őskereszténység megtestesítőjének, Jézus Krisztus igazi papjának» nevezve őt, csakis jámbor, buzgó papot akart látni utódjául, ki folytatni tudja, mit ő kezdeményezett. Több hónapi haszontalan kutatás után hirtelen merész gondolat támadt de Be'rulle agyában és Depaul Vincét ajánlotta utódjául. Úgy látszik, hogy szent Vince a kicsiny clichy-i plébániánál, mely alig tűnt fel Páris külvárosai között, jobbra is igényt tarthatott volna. Már több mint két év óta Margit királynénak rendes lelkésze volt; a fejedelemnő kegyéből megkapta a Saint-Léonard de la Chaume-ról nevezett cisztercita apátságot1 is de SainIs-egyházmegyében. Bizalmától még sokat remélhetett, csak várni kellett volna, hadd fejlődjék magától a dolog. Azonban de Be'rulle, ki jól ismerte szentünket, más véleményben volt. Mily beccsel bírtak ugyanis, ez üres címek oly ember előtt, ki mindenben csak szegényeit tartotta szeme előtt? puszta hiúság az egész, mely korántsem nyit tágabb teret a jótékonyság gyakorlására. Másrészt de Bérulle azt tartotta, hogy Vincét hivatása a falura szólítja s itt kell kifejtenie áldásos működését. A clichy-i plébánia kitűnő alkalomnak látszott; miért szalasztaná el az első kísérletet ? Közölte a dolgot szent Vincével is, ki alázattal hajolt meg szent lelki1 De l’Hospital Hurault, aix-i érsek azon feltétel alatt mondott le 1610 junius 10-én ezen apátságról, hogy utódja (Depaul Vince) neki évi 1200 livre penziót fizessen.
