Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
304 MÁSODIK KÖNYV csak igaz volna! — kiáltott fel mellét verve, égre emelt szemekkel. — De egy ily nyomorult ember, a milyen én vagyok, nem volt méltó erre a kegyelemre.» 1645 január 4-én ugyanily értelemben írt Codoing-nak, kongregációja római házfőnökének: «Áldott legyen az Úr mindazért, amit öntől hallottam ! Tényleg úgy látszott, hogy már nem sokáig tűrnek hivatalomban ; azonban bűneim miatt máskép történt, Isten nem fogadta el ezen célra felajánlott áldozataimat.» De zörög-e a haraszt, ha nem fúj a szél ? Mazarin csakugyan arra törekedett, hogy szent Vincét valahogy kiszorítsa a lelkiismereti tanácsból. Ausztriai Annától, dicséretére legyen mondva, a terv jóváhagyását hiába kérte. Erre a ravasz Mazarin a legszabálytalanabb módon, bizonytalan napokra kezdte összehívni a tanácsot és mintegy véletlenségből nem hívta meg a szentet oly alkalommal, midőn ellenzésével találkozó kinevezést hozott javaslatba. A királyné jámbor volt s Depaul szent Vincének, ki teljes mértékben bírta tiszteletét, egészen reá kellett volna támaszkodnia. Azonban sajnos, a királyné Mazarin befolyása alatt állott, kinek nem volt nehéz kivinni, hogy lelkiismerete ellenére is aláírjon egyes kinevezéseket. Mazarin végre is megúnta a folytonos küzdelmet s mivel szentünket megpuhítani nem lehetett, elhatározta, hogy a lelkiismereti tanácsnak nyakára hág. De Motteville asszony, ausztriai Anna hű barátnője, bizalmasan elbeszéli a királyné gyönge ellenállását és aggodalmait. Azonban akkor mindennek meg kellett hajolnia a mindenható miniszter akarata előtt. «Rövid idővel később, — írja de Motteville
