Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

adta tudtára, hogy «Istennek és fiának, a királynak, ezt a szolgálatot meg kell tennie.»1 Vince engedett s bár már ekkor előrelátta a nagy viharokat és csapásokat, melyek az udvari élet viharos tengerén reá várakoznak, s bár saját tapasztalatából tudta, hogy az igazság és jámborság érdekének védelmezéseért mennyi ellenmondás, üldözés fogja érni a világ részéről: leghelyesebbnek tartotta, ha megnyugodva az isteni gondviselésben szentül teljesíti hivatalának kötelességeit és bármi történjék is, Istenhez, királyához rendíthetetlen hűséggel ragaszkodik.»2 Ezen állás, mint akkor mondották, udvarképessé tette Depaul Vincét. Más ember kihasználta volna az alkalmat, hogy minél többször találkozzék a királynéval s minél többször érintkezzék vele. Szentünknek azonban e tekintetben egészen más véleménye volt. Már az első napon elhatározta, hogy a lelkiismereti tanácsnak levélbeli meghívása, vagy a királyné nyilvánvaló parancsa nélkül sohasem fog az udvarban megjelenni. Semmi áron sem akart az udvaroncok seregébe vegyülni, bár ott püspökök, bíborosok is gyakran megfordultak.

Föltette magában ezenkívül azt is. hogy az udvarnál is ugyanabban az öltözékben fog megjelenni, melyet közönségesen hordani szokott; ugyanazon durva, foltozott reverendában, melyet ma is ereklyeként őriznek; ugyanazon rossz gyapjúövvel, nagy cipőben és szánalmas kalappal, melyet máskor viselt; mindene a legnagyobb szegénységet árulta el, de azért «szenny vagy lyuk nem volt ruháján.» Egy

296 MÁSODIK KÖNYV

1 Abelly. t. II, p. 133.

2 Ugyanott.