Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
274 MÁSODIK KÖNYV tak-e alkalmazkodni azokhoz, kikkel érintkeztek? Hogyan mondhatja tehát az ember, hogy az egyház téves útra lépne, ha nem lelkesednék a bűnbánatnak a múltban szokásos formájáért? Hát ez az orthodoxia ?» Ha már Arnault Gyakori áldozás-inak olvasásakor is ily izgatott volt szentünk, mennyivel nagyobb volt haragja mikor Jansenius ypres-i püspök Augustinus-át kezdte tanulmányozni. A gyakori áldozás a kereszténységnek még csak néhány gyakorlati megnyilatkozását érintette, az Augustinus már szervezetében támadta meg. A megtestesülés szükséges, a megváltás csak egyeseknek szól, a bűn kioltotta a szabadakaratot, minden a kegyelmen fordul meg az akarat közreműködése nélkül, néhány ember üdvözül bizonyos önkényes akarat következtében, a többi, az elátkozott tömeg, az ő hires kifejezésük szerint massa perditionis, az örök kárhozatba jut: ime a kereszténység egy igazságtalan és kegyetlen korcsszülötte, melyről Jansenius azt álmodta, hogy Krisztus Urunk emberszerető, áldásos remekművének helyébe tehető. Hatalmas fóliók mutatják a megkezdett toliharc hevességét; megszólaltak nemcsak a papok, hanem a világiak is; forrongásba jöttek nemcsak a szalonok, hanem az egyetemek is. De Sevigné asszonynak úgyszólván minden levele visszhangzik e csaták zajától. Hogy a csapások ne üres levegőben tűnjenek el, egy hittudós, Bossuet tanítómestere, «régi szabású, ősi egyszerűségű és jámborságú férfiú», Cornet Miklós, öt tételben foglalta össze a hatalmas anyagot, «amelyek, — mondja Bossuet, — a könyv lényegét teszik és felérnek az egész könyvvel». Halljuk csak Bossuet,
