Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
270 MÁSODIK KÖNYV zás olvasásának üdvös eredményeit, így szólt: «Talán igaz, hogy Francia- és Olaszországban néhány ember nem forgatta haszon nélkül e könyvet; meglehet, hogy Párisban is akad vagy száz egyén, kiket óvato- sabbakká tett a szentségek használatában ; azonban legalább tízezerre tehető azoknak száma, kiknek ártott, kiket egészen visszariasztott». Ezen állításából nem engedett, sőt bizonyította is igazságát : «Ami azt illeti, hogy A gyakori áldozás az embereket visszatartja a szentségek gyakori használatáról, biztosítom, hogy bizony ezen könyv igen erősen eltéríti a világot a gyakori szentgyónástól és gyakori szentáldozástól, ámbár látszólag válogatott ügyességgel igyekszik elpalástolni ezt a célzatot. Vájjon nem dicséri-e nagy hangon előszavának harminchatodik lapján azok jámborságát, akik életök végére akarják elhalasztani szentáldozásukat, méltatlanoknak érezvén magokat az Úr Jézus szentséges testének vételére? S nem állítja-e, hogy Istennek jobban tetszik ezen alázatosság, mint a jócselekedetnek kimeríthetetlen sora ? S a harmadik rész második fejezetében nem mondja-e viszont az ég királyához méltatlannak azt a felfogást, mintha mi megtisztelnék őt szentáldozásainkkal és nem erősíti-e, hogy Jézus Krisztusnak csak szégyent és gyalázatot okoz a gyakori áldozás? A magam részéről őszintén megvallom, hogyha annyira becsülném Arnault könyvét, mint önök, csupa alázatosságból nemcsak örökre lemondanék a szentmiséről és szentáldozásból, hanem megborzadnék e szentségnek közelségétől is ; e könyv ugyanis úgy tünteti föl a szentséget azok előtt, kik az egyház által követeltelőkészületekkel járulnak véte
