Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

271

léhez, mint az ördög hálóját és valami mérget, mely a lelket végveszedelembe sodorja : kutyáknak, disznóknak, antikrisztusoknak tartja azokat, kik ily állapotban mernek e szentséghez közeledni.» Majd éles gúnnyal és méltatlankodással hozzá teszi: «Ha szemet hunyunk egyéb állításai előtt és művének csak azon helyeit vesszük figyelembe, melyeken bámulatos előkészületeket követel a szentáldozáshoz: vájjon az egész föld kerekségén találunk-e olyan embert, ki oly nagyra volna erényességével, hogy képesnek tartaná magát e szentség méltó vételére? Csak Arnault egymaga teheti ezt meg, ki miután oly magasfokú készültséget sürget a szentáldozáshoz, mely még szent Pált is zavarba hozná, nem mulasztja el védekezésében többször is dicsekvőleg megjegyezni, hogy ő mindennap szokott misézni. E bámulatos alázatosság mellett megérthetjük, mily szeretettel és méltányossággal viseltetett a gyakori áldozást megengedő okos lel ki vezetők,

— világi papok úgy, mint szerzetesek — és a gyakran áldozó, buzgó bűnbánók iránt, kik állandó céltáblái gyalázkodásainak. Különben is véleményem szerint határozott tévtan azon állítás, hogy a szentáldozást a halálos óráig elhalasztani erényes cselekedet ; az egyház ugyanis minden évre előírja azt.»

De ha az ember a szertelen követelmények miatt a szentáldozásban sem részesülhet, hogyan lehetne akkor szentmisét mondani ? Nem volna egyéb hátra,

— jegyzi meg igen helyesen Depaul szent Vince, — mint eltörölni a szentmiseáldozatot. «Mikor a szerző mindenkit elidegenít a szentáldozástól, nem bánja, ha minden templom mise nélkül marad is. Azonban jól