Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
DEFAUT SZENT VINCE ÉLETE 269 nyilatkozott; ha megjelent temetésén, csak azért tette, hogy a szeretet köpenyével mindent betakarjon. De midőn elhangzott az egyház kárhoztató szava, midőn s janzenizmusról lehullt az álarc, a személyekkel szemben oly kedves, türelmes, titoktartó férfiú a tanokkal szemben egyszerre határozottá, elnézést nem ismerővé változik : ime, ilyen volt Depaul szent Vince! Mily finom tapintattal és csodálatos helyes érzéssel tesz megjegyzéseket A gyakori áldozás-mk minden egyes lapjára! Hogy ég a buzgóságtól, midőn védelmébe veszi a veszélyeztetett hitélelét és fentartani igyekszik a szokásban levő gyakori szentáldozást. Azoknak, kik az előfordulható visszaélésekre hivatkoztak, így válaszolt: «Bizonyos, hogy nagyon sokan visszaélnek ez isteni szentséggel s én szerencsétlen is jobban minden földi halandónál; kérem, segítsenek kiengesztelni az Istent. Hanem e könyvnek olvasása ahelyett, hogy megkedveltetné az emberekkel a gyakori áldozást, inkább visszatartja őket. Még husvétkor sem járulnak annyian a szentáldozáshoz, mint előbb szokásban volt. Több párisi plébános panaszkodik, hogy sokkal kevesebb az áldozok száma, mint az előbbi években. Magában Saint-Sulpice-ben három ezerrel fogyott a szám. Legutóbb is azt beszélte Saint- Nicolas-du-Chardonnet plébánosa, ki husvét után személyesen kereste fel plébániájának legtöbb családját, hogy hívei közül ezerötszázan nem járultak a szent áldozáshoz. És másutt is ilyenek az állapotok. Alig látni már valakit a hó első vasárnapján vagy nagyobb ünnepeken közeledni az Úr asztalához». Másokhoz, kik magasztalták előtte A gyakori áldó
