Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

259

mondok, gyermeki érzületet tanúsított vele szemben, melynek kitöréseit, dacára olyannyira óvatos természetének, nem tudta megfékezni. «Oh, kedves anyám, írja egy napon neki, — engedje reménylenem, hogy hasonlíthatlan jósága révén továbbra is megtarthassam azt a helyet, melyet ez ideig kedves és szeretetreméltó szivében elfoglaltam!»1 Majd így folytatja: «Oh, mily mélységes szeretettel tölt el Istenem kedves anyám iránt, kinél jobban senkihez sem ragaszkodom!»2 Noha csak négy évvel volt idősebb nálánál s noha párisi tartózkodása alatt gyóntatója és vezetője volt, mégis fiának tartotta magát. Tisztelte páratlan erényeiért, nemes és rendkívüli természetes adományaiért, melyek rendkívüli módon egyesültek lelkében. Szentünk «igazságos, okos, higgadt s kiváló fokban kifejlődött erős szellemet»3 látott benne. Irigyelte tevékenységét. «Oh anyám, írja neki, — könyörögje le számomra a szorgalom erényét, mellyel Isten Kegyedet oly bőségesen megáldotta».4 Bámulta benne a nagy gyengédséggel párosult akaraterőt. «Iparkodni fogok engedelmeskedni Kegyednek a külvárosi ház ügyében, rendet fogok teremteni, mit annyira óhajt, ha kérni fogja a mi Urunkat, hogy adja meg nekem is azt a gyengédséggel párosult akaraterőt, mellyel Kegyedet megajándékozta.»5 Feltétlenül megbízott páratlan ítélőképességében. Feltárta előtte terveit, megvalósítandó eszméit s még kongerációjának legbensőbb ügyeiben

1 Lettres, t. I, p. 257, n° 244. 4 U. o., p. 336. n° 301.

2 U. o., p. 378, n° 335. s (j. o„ p. 373, n° 330.

3 U. o„ p. 385, n° 341.

17*