Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

260

MÁSODIK KÖNYV

is alázatosan kikérte tanácsát.1 Nem kevesebb egyszerűséggel előadta azt is, miféle javításokat szeretne eszközölni a Visitatio rendjében, ah, de mily alázatosan tette ezt. Depaul szent Vince azt akarta volna, hogy a Visitatio-rend összes házai fölé egy általános főnököt tegyenek. S midőn szent Chantal nem adta beleegyezését, így ír neki szentünk: «Oh Istenem, mily szívesen lemondok akaratomról és véleményemről ! Egy pillanatig sem kételkedem, hogy ez az Isten akarata, hiszen az én érdemes anyám is ezt akarja, ki annyira az én érdemes anyám, hogy enyém kizárólagosan s kit tisztelek s oly nagy szeretettel rajongok körül, minővel gyermek, a mi Urunkat leszámítva, sohasem szerette, tisztelte anyját ; ezen érzelem annyira átjárja egész valómat, hogy e nagyrabecsülésből és szeretetből akár egész világnak is adhatnék. Mindezeket túlzás nélkül állíthatom ».2

De mindez semmi azon páratlan nyilatkozathoz képest, melyet nem sokkal később tett róla. Elmondja hogy mindig nyitott volt előtte Chantal anya lelkének belseje, ki a legszebb erényeket, az alázatosságot, önmegtagadást, engedelmességet, buzgóságot, Isten szeretetét mindig kitűnő fokban ápolgatta s hogy ezen hosszú időközben semmiféle tökéletlenséget sem tudott benne felfedezni.3

Amily csodálattal adózott Depaul szent Vince szent Chantal anyának, épen oly mértékben viszonozta ezt a szentéletű szerzetesnő is. Minden nap hálát 1 2

1 Lettres, t. I, p. 253, n° 244. 3 u. o., p. 385, n° 341.

2 U. o., ix 335, n° 301.