Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

253

Az egyház jegyese neki, melyet soha sem fog elhagyni. — Valóban Krisztus egyházát sziklára építé, ámde ami egyszer fölépült, az máskor le is rombolható. Jegyese volt egykor, de most megbélyegzett házasságtörő s ezért visszautasította s másikat keres helyére, mely hű legyen hozzá. — Higyjen nekem uram s ne induljon pusztán saját esze után, mely az egyház iránt köteles tisztelettől annyira távoleső fogalmakat sugall — felelte a szent szomorúsággal. Mondja meg hát ön, uram, ki oly szépen tud beszélni( vág vissza csípősen Saint-Cyran, mondja meg hát, mit ért az egyházon ? — Az egyház, amint azt a káté nekünk, az egyház gyermekeinek előadja, a földön élő keresztényeknek egy közös fő, a római pápa és a törvényes főpapok vezetése alatt álló társasága. — Ah ! Ön annyit ért ehhez, mint a hajdú a harangöntéshez! — De hisz ez magának az egyháznak a meghatározása! — Ön valóban tudatlan s távolról sem érdemli meg, hogy a kongregációnak feje legyen. Csak azt érdemelné, hogy elűzzék onnan s valóban csodálkozom, hogyan tűrhetik meg önt a társaság élén. — Ah uram ! azon én csodálkozom legjobban ! Mert én még annál is tudatlanabb vagyok, mint a milyennek ön tart engem s ha igazság szerint akarnának elbánni velem, bizonyára kiűznének a Saint-Lazare-ból.»1

Mily csodás párbeszéd! íme Depaul szent Vincének egész lelkülete: egyrészt rendületlen hite, másrészt mélységes alázata ! Saint-Cyran apátja ily leplezetlenül még sohasem nyilatkozott. Szent Vince le1 Maynard, t. II, p. 240—241.