Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
254 MÁSODIK KÖNYV sújtva távozott, de még most sem gondolt szakításra ; inkább azon elhatározás érlelődött meg benne, hogy minden erejét latba fogja vetni, hogy megmentse ez embert. Midőn tehát arról értesült, hogy nemsokára elhagyja Párist s visszatér Saint-Cyran apátságára, elhatározta, hogy még egy nagy kísérletet tesz fölvilá- gosítására. Miután már előkészítette figyelmeztetéseinek szíves meghallgatására, Depaul Vince határozottan kijelentette, hogy köteles magát alávetni az egyház Ítéletének s köteles elfogadni a trienti zsinat határozatait. Majd egymásután előszedve többi fentebb elsorolt tételét, kimutatta, hogy ellenkeznek az egyház tanításával. Ön elveszett, végzi szavait, ha tovább is a tévelyek eme labyrinthusában fog bolyongani. Különben csak egymagában fog elbukni, legalább is sem kongregációm tagjai, sem én nem fogjuk követni a téves utakon. Buzgalmától és szeretetéről fölvillanyozva, a szent lassanként belemelegedett sa beszélgetés vége felé oly hévvel és alapossággal szólott, hogy Saint-Cyran nagy zavarában egy szót sem tudott felhozni védelmére.1 Megérkezve apátságára Poitou-ba, Saint-Cyran úgy vélekedett, hogy nem szabad neki Depaul Vincét hallgatása által magától elidegenítenie. Hosszadalmas, szándékosan homályos levelet intézett tehát hozzá, melyben minden magyarázat nélkül átcsusszanva a szent Vince által elitéit tételeken, meg akarja őt nyugtatni tanait illetőleg s vissza akarja szerezni barátságát. Hogy elérje az elsőt, nagy püspökökre hivatko1 Maynard, t. II, p. 245—246.
