Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
244 MÁSODIK KÖNYV Vergier de Hauranne ép az utolsó pillanatban a Sorbonne és a Grands-Augustins szerzetesei közt kitört viszály miatt kénytelen volt elnapolni, a két jó barát nagy dologra határozta el magát. Kévéséivé a Sorbonne nyújtotta tudományosságot, melyet felületesnek s kevésbbé gyakorlatiasnak tartottak, elhatározták, hogy valahová a vidékre vonulnak s a régi kereszténység tanulmányozására adják magukat. Du Vergier de Hauranne atyja épen ebben az időben halt meg s anyja haza hivatta fiát Bayonne-ba. Az özvegy a tenger partján elterülő remek vadregényes és kellemes Chainpré faluban lakott, hol a két ifjú időt, könyvet, szabadságot, egyszóval mindent feltalálhatott, ami csak a mélyebb tudományos elmerüléshez szükséges. S valóban egész szenvedéllyel láttak a munkához. A sokkal alaposabb Jansenius majdnem éjjel-nappal szent Ágostonját bújta, melynek tanulmányozásával sohsem hagyott fel. Oly annyira megszerette, hogy a szentnek tizenegy nagy folio kötetét tollal kezében, negyvenkétszer olvasta végig. De Hauranne asszony borzadva mondá fiának, hogy megöli a jó flamandot a sok tanulás. A két fiatal ember alig aludt valamit. De sajnos, midőn a szent atyák mély és nehéz tanulmányozásába merültek, nemcsak egyedül, vezetés nélkül haladtak, hanem értelmükre is sűrű köd borult. Jansenius Lőwen-ben magába szívta Baius hamis tanait, ki szerint a kegyelem mindenható s mellette a szabadakarat egészen tehetetlen. Viszont du Vergier de Hauranne nem tudott megmenekülni a Sorbonne- ban lengedező félig-meddig kálvinista szellemtől, mely elhitette vele, hogy a gyakorlatban az egfhűz.
