Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ELETE

245

mégis csak eltért eredeti tisztaságától és ha a Krisztus alapította egyházat meg akarjuk találni, vissza kell térni az első századok tanaihoz. E két eszmekor befolyása alatt végezte a két fiatal pap mélyreható kutatásait. Ekkor még kétségtelenül nem volt kiforrott nézetük, de már mondogatták, hogy az egyház túlságosan földies lett, hogy a malaszt nem eléggé fenséges, a hittitkok nem eléggé megdöbbentők s hogy valamiféle pelagián, sőt mi több árián szellem hatja át a világot. Megfogyatkozott az emberekben az Istenbe vetett bizalom s nagyon sokat számítanak az ember szabadságára, hatalmára, jogaira; nem gondolnak a bűnbánat szentségének rettenetes, komoly voltára, megfeledkeznek az áldozás félelmes és titokzatos nagyságáról és a választottak csekély számáról. Vissza kell idézni, föl kell keresni az első szentatyák irataiban az elveszett hittudományt, ki kell hüvelyezni a biztos szövegekből véleményeiket és állításaikat; elő kell adni a katholikus hívőknek a kegyelemről, a peni- tenciatartás és egyéb szentségek helyes használatáról szóló igazi tant.

E rengeteg téren munkamegosztással dolgoztak : az inkább hittudós Jansenius a kegyelem tanával foglalkozott, amelynek, mint hitte, szabatos fogalma elhomályosult. Hogy ezt megtalálhassa, szent Ágoston olvasásába merült, visszavonult s vasszorgalmú élet után három kötetes művet hagyott hátra, melyben szent Ágostonnak s következőleg az egyháznak is a kegyelemről szóló szerinte igaz tanát foglalta össze. Du Vergier de Hauranne pedig az első három-négy század egyházi fegyelmét tanulmányozta : mint tartottak