Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

235

alázatosság, melynek jegyében Isten kegyelméből megfogamzott, megszületett s napjainkig folyton növekedett kisded társulatunk?

De ba a papnevelőkben oly nagy odaadással fáradoznak azon, hogy a papok elsajátítsák azt a közepes tudást, mely szükséges és elégséges is mindenkinek, mit szóljunk azon buzgóságról, mellyel Krisztus erényes szolgáivá igyekeznek őket fejleszteni? A tudománynak vannak határai, az erény elé korlátokat szabni nem lehet. Még a legalázatosabb lélek sem áll oly magas fokon, hogy magasabbra ne emelkedhetnék. Hacsak egy háromszáz lelket számláló falu vezetéséről, megtisztításáról, megmentéséről van szó, sohasem fogsz találni eléggé szent papot. Egyébként a folyton zaklató kisértések mindenüvé, még az erdő rejtett mélyébe is elkísérhetik a papot. A bűn nem jelenik meg szükségképen selyemruhában és hogy a pap mindig felette álljon, lelkét minden veszély között mocsoktalanul megőrizze, isteni erénnyel kell rendelkeznie.

Hasonlóképen mindenütt, még a legelrejtettebb völgyek zugában is egyaránt találhatók nagy lelkek, egyedül Istennek élő szent szüzek, kiknek szükségük van lelkivezetőre, nemcsak jámborra, de tudósra is, hogy áhítatuknak szárnyakat adjon szárnyszegés helyett. Mindezt egybevetve azt kell mondani, hogy a szemináriumi intézmény páratlan alkotás : falai között neve- kedett az újabb kornak igazán szent papsága s általánosságban tisztább életűekké tette az egyházi személyeket, mint minőket a hajdan bármely korszaka fel tud mutatni.