Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
234 MÁSODIK KÖNYV sem ad a sajátjából, meglehetős kedvezőtlen Ítéletet alkotnak róla a hallgatók s nagyon könnyen otthagyhatják a szemináriumot. «Ez igenis lehetséges volna, ha a tudományon kívül más vonzóerő nem tartaná vissza őket a papnevelő intézetben s minden növendék tudósnak készülne; de hiszen ott vannak az ájta- tossági gyakorlatok, az ének, a szertartások, a szónoklat és a hitelemzés, kell-e ezeknél nagyobb vonzóerő ? Felhozzák még azt is, hogy így a tanárok tudósab- bakká lesznek. Megengedem, de akkor folytonos kutatásban, dolgozatkészítésben és tollbamondásban merülne ki összes idejük. Vájjon ez esetben adhatnának-e jó példát a jámborságra s tudnák-e tanítani az éneket, szertartásokat, hitelemzést és szónoklatot? S vájjon ki őrködnék a szabályok megtartása felett?» Végül hivatkoztak a jezsuiták és az egyetemek példájára. «Ez egészen más dolog — felelte Depaul Vince — ők nyilvános fogadalmat tesznek a tudományok tanítására s jó hírnevöket meg kell őrizniök. A papnevelőben azonban nagyobb szükség van a jámborságra, mint a mély tudományra; itt elég a közepes tudás is, ha az egyházi ének és szertartások, a hitelemzés és hitszónoklat tudásával párosul. Biztosítom önt, hogyha ezt a szellemet fogjuk meghonosítani, nemsokára azzal az indítvánnyal fognak előállani a társaságban, hogy nyilvánosan kell tanítani, mert csak így lehetnek nagy tudományú papjaink a papnövendékek képzésére. S ha ez bekövetkeznék, ugyan mi lenne a földhöz ragadt néppel? Hová jutnánk jó magunk is, ha lépést akarnánk tartani a tudományosságban e nagy testületekkel ? Hová lenne a szent
