Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
230 MÁSODIK KÖNYV nagyobb fontosságú, amit most teszek, mint amit akarsz, hogy cselekedjem». Miután egész délig beszélgettünk, végre így szólt : «Márton testvér haragudni fog, hagyjuk holnap reggelre a többit». Elment tehát, hogy bemutassa a szentmise-áldozatot ; eltávoztam én is és soha többé nem láthattam viszont. Midőn másnap hozzámentem, már mellhártyagyúla- dásban betegen feküdt; az orvosok megtiltották neki a beszédet s így lehetetlenség volt közelébe jutnom.1 Hét nappal később a szentség csodás magaslatán elhalálozott, bámulatba és elragadtatásba ejtve tanítványait még életénél is szebb halála által. Olier és barátai végezték a temetési szertartásokat, majd a szent pap intelmeihez híven megkezdették a Saint- Sulpice papnevelő intézet szervezését. Van-e valamely különbség a szent Vince és az Olier alapította szemináriumok között? Valóban nagyon csekély. Eszméiket kölcsönösen kicserélték s lassanként a sok megbeszélés után egységes tervezet állott elő. A papnevelő valódi veteményes kert (seminarium), virágház, mely észak szélvésze ellen védi az értékes csirákat s az erős levegőt ki nem biró gyenge növényzetet. így tett Üdvözítőnk is, ki három évig tartotta maga mellett csendes visszavonultságban tizenkét apostolát s csak azután küldte őket a lelkeket meghódítani. Mennyivel inkább rászorultak a csendes visszavonultságra azon ifjak, akik az ország különböző vidékeiről kerültek egybe s akiket magasztos 1 Faillon, Vie de M. Olier, t. I, p. 273—275.
