Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

231

hivatásukra fogékonyakká kellett tenni ! Időre, megfontolásra volt szükség, hogy kérdést intézve lelkükhöz megtudhassák, vájjon nem riad-e vissza a nagy áldozatoktól, melyek a papi hivatással járnak. Nem kevesebb időre s megfontolásra volt szükségük a papnevelők elöljáróinak sem, hogy biztosan megállapíthassák a növendékek hivatását s hogy belássák, vájjon van-e elégséges erényük, bátorságuk, megállapodott ítéletük és kellő műveltségük, hogy reájuk lehessen bízni a lelkek gondozását. S ha a hivatást megismerték, idő, őrködés s kettőzött igyekezet kellett ahhoz, hogy minden veszélynek ellenálló szilárdságot ültessenek át az ifjak szívébe. Ismerték már ezen intézmény üdvös hatását az első századoktól kezdve; épen úgy gyűjtötték szent Benedek kolostoraiba, vagy a középkori püspöki és káptalani iskolákba is a fiatal papnövendékeket; és épen a nagy püspökök és a legkiválóbb pápák voltak azok, kiknek csendben, a világ zajától távol folytak le ifjú éveik. Majd jöttek az egyetemek s kiragadták a papnövendékeket a csendes magányból s bevitték őket az élet zajába. De mit nyertek vele? Mily papság képződött az egyetemek külső, világias, szórakozott életében ? Nem volt más hátra, vissza kellett térni a régi szokásokhoz, meg kellett nyitni a papjelöltek előtt ismét a csendes, elrejtett házakat, hogy erényben és egyházi tudományokban gyarapodhassanak.

Erény és tudomány : ez az a két nagy alkotó elem, melyekből kialakul az igazi papi jellem. Tudomány, mert enélkül a pap hasznavehetetlen; erény, mert nélküle rontani igen, de építeni nem lehet. Művelnie