Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
146 ELSŐ KÖNYV rokonai vagy a szomszéd plébánosok közül. Ezek beszélik, hogy Depaul Vince tiszta bort sohasem ivott, csak erősen vizezve ; este pedig, amint magam láttam az ars-i plébánosnál, szalmazsákjából majdnem minden szalmát kirakott, úgy annyira, hogy majdnem a földön aludt. Szentünk gyermekkorában a buglos-i Notre Dame kápolna még romokban hevert; a szobrot a tóba dobták, de Dussin Domonkos körülbelül három éve feltalálta e kedves emléket, felépíttette a kápolnát és újból zarándokhellyé avatta. Szent Vince ezt a tiszteletreméltó szentélyt vélte legalkalmasabbnak arra, hogy idegyüjtve rokonait, búcsút vegyen tőlük. Mint valami ünnepélyes búcsujárásra, mindenki úgy készült ez alkalomra. Szentünk rokonai társaságában, elég tekintélyes néptömegtől követve mezítláb érkezett meg. Jámbor meghatottságban szentmisét mondott, majd néhány oktató és szeretetre buzdító szót intézett hozzájuk. A szentmise után szerényen terített asztal egyesítette övéit. Az asztalfőn Depaul szent Vince ült: a szerény ebéd elköltése után felállt, hogy búcsút vegyen övéitől. Ösztönszerűleg térdrehullottak előtte s áldásáért esedeztek. «Oh igen, felelt megindulva a szent, megáldalak benneteket, mint alázatosokat és szegényeket, és könyörgöm az Ur kegyelméért, hogy adja meg nektek továbbra is a szent szegénység kegyelmét. Maradjatok meg abban a szerény helyzetben, melyben születtetek : ez az én forró kívánságom s ezt szíveskedjetek örökségként átadni gyermekeiteknek is. Isten veletek örökre!» Befejezvén szavait, elmenekült karjaik közül.
