Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 147 Depaul Vince eddig csak tartóztatta könnyeit, az úton azonban, midőn már egymagában volt, patakként törtek elő szeméből. S midőn megfordult, hogy utolsó Istenhozzádot mondjon szegény falucskájának, szive majd meghasadt. Rágondolt szegény rokonaira, kiket nyomorban hagyott, holott egy szava elég lett volna, hogy segítsen rajtuk. Valami lelkiismeret- furdalást érzett bensejében. «Nyolc vagy tíz napot töltöttem rokonaimnál, hogy megmutassam nekik az üdv útjait, hogy meggyőzzem őket a szent szegénység magasztosságáról s hogy tudtukra adjam, hogy tőlem semmit sem várhatnak; felvilágosítottam őket, hogy még ha ládaszámra heverne is ezüstöm és aranyom, semmit sem adnék nekik, mert a pap minden vagyonával Istennek és a szegényeknek tartozik. Elutazásom napján olyannyira fájt megválni szegény rokonaimtól, hogy nem tudtam mást tenni, mint sírni az egész hosszú úton, majdnem szakadatlanul.» Mindezt megsiratva az áldottlelkű szent, gondolkozni kezdett. Ahelyett, hogy szegénységben hagyná rokonait, mily könnyű volna segíteni rajtok ! S miért ne tenné meg? «Sok siránkozásuk miatt, — folytatja a szent arra a gondolatra jöttem, hogy megsegítem és jobb sorsba juttatom őket, az egyiket így, a másikat amúgy. Megindult szívem mindenét szétosztotta közöttük, még azt is, amivel nem rendelkeztem. Szégyenemre s főleg azért mondom el mindezeket, mert a jó Isten valószínűleg azért akarta, hogy így történjék a dolog, hogy ebből is megismerjem azon evangéliumi tanács fontosságát, melyről beszélek. Három hónapon keresztül folyton az a gondolat zavart, hogy testvéreiül*
