Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 145 az egész missió felügyeletét magának tartotta fenn s egyik gályáról a másikra járva s egyszerű, alázatos és gyengéd szavakkal villanyozva a szerencsétleneket, valóban rendkívüli eredményeket tudott felmutatni. Egy török, ki mindenkinek ellenállott, csak az ő szavára tért meg és élete végéig társai közt leghívebb és minden próbáltatás dacára is legodaadóbbnak bizonyult. E missió körülbelül egy hónapig tartott s nagy feltűnést keltett. Szentünk még néhány bordeaux-i gyermekkori barátját is ide csalta, kik megfogadtatták vele, hogy nem tér vissza Párisba, mielőtt meg nem látogatná rokonait. Hisz oly közel esett hozzájuk, alig néhány mérföldnyire. Huszonkét éve múlt már, hogy nem látta anyját. Unokatestvéreit egyáltalában nem ismerte. Ki tudja, mikor kinálkozik hasonló alkalom, hogy megláthassa őket? Depaul szent Vince engedett kérésüknek és elutazott Pouy-ba. Ez volt az a hely, hol felvette a szent keresztséget, hol először járult a szentáldozáshoz ; itt, a tó partján növekvő lombos tölgyek alatt töltötte jámborságban gyermekéveit. A jó öreg plébános, ki őt világbalépésekor megkeresztelte, már rég künn pihent a temető keresztje tövében : egy szentéletű pap, Depaul szent Vincének rokona és barátja, Dussin Domonkos lett utódja a pouy-i plébániában. Vince ennél kapott szállást. Mielőtt szentmisét mondott volna abban a templomban, hol Krisztus katonájává avatták, első cselekedete volt fennhangon megújítani a keresztségben tett Ígéreteit s nyilvánosan alázattal bevallani, mily hűtelenül tartotta meg eddig ezen Ígéretét. A jólelkű plébános szent Vince tiszteletére minden ebédhez meghivott valakit szentünk 10 Depaul szent Vince élete.
