Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
134 ELSŐ KÖNYV említett gálya többi tábori papja fölött: Ő Felsége a király részvéttel viseltetvén a gályarabok iránt és óhajtván, hogy lelki hasznot merítsenek testi szenvedéseikből, kész örömmel beleegyezett és erre a hivatalra Depaul Vince áldozópapot, a hittudományok borostyánosát nevezi ki azon tanúság alapján, amelyet Joigny grófja adott erkölcseiről, jámborságáról és feddhetetlen előéletéről, hogy bírja és gyakorolja ezt a hatalmat hatszáz livre évi járadék és ugyanazon rang és jogok fejében, melyek a levante-i hajóhad tisztjeit megilletik; óhajtja O Felsége, hogy a nevezett Depaul Vince ezentúl fönhatóságot gyakoroljon a gálya összes tábori papjai fölött és hogy ily minőségben legyen fölvéve és alkalmazva a gályán a jelen okmány értelmében, melyet kézaláirásával ellátott, velem ellen jegyeztetett, államtanácsával elfogadtatott és a titkári irodában elkészíttetett. Aláírva : Lajos». Kissé lejjebb: «Philippeaux». Február 12-én a tábori lelkészek feje már le is tette az esküt «Joigny grófja kezébe, ki a Levante-ban a királynak általános helyettese volt». Kezében a kinevező okmánnyal, mely neki szabad járás-kelést és egyéb jogokat biztosított a gályarabok börtöneiben, Depaul Vince elhatározta, hogy mindannyit meglátogatja. Látogatásait a marseille-iben kezdette, mely legjelentékenyebb volt, de a legborzalmasabb is; mindenféle kipróbált bűnöst és megcsontosodott gonosztevőt lehetett itt együtt találni. Itt tetőzte be alázatának, gyengédségének és odaadásának csodáit s itt vitt véghez — amint beszélik — oly cselekedetet, mely nemcsak Depaul Vince, hanem
