Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
DEPAUL SZENT VINCE ELETE 135 az összes szentek életében is ritkítja párját. Mélyen meghatva egy fiatal gályarab kétségbeesésétől, kit a legdurvább erőszakkal szakítottak el feleségétől és gyermekeitől : fölvette bilincseit és a legnagyobb készséggel foglalta el helyét. Bármily rendkívüli is az eset, de bizonyos és nincs okunk, hogy kétségbevonjuk. A történetírók egyhangúlag állítják, az egyház is hitelesnek ismeri el egyik ünnepélyes tanúkihallgatáson ; szentünk alázata azonban minden eszközt megragadott, hogy elrejtse cselekedetét a nyilvánosság elől és ez az oka, hogy az esemény körülményeire, idejére, helyére némi homály borul. Halljuk először azon tanukat, kiket az egyház hallgatott ki a szenttéavatás alkalmával. Oly okmányban találjuk fel e vallomások kivonatát, melyet Zuccherini János, a promotor fidei helyettese, a pápának is bemutatott. A tanuk, kik mindnyájan tiszteletreméltó férfiak, természetesen csak hallomás után beszélnek, mert száz évvel az esemény után szemtanukkal bizonyítani lehetetlenség; ámde vallomásuk oly biztos, oly határozott és nyilvánvalóan oly megbízható forrásból származik, hogy kétség se merülhet fel a hitelesség felől.1 1 Az első tanú Cusset lazarista, a tulle-i papnevelő elöljárója, ki nolai szent Paulin hősies cselekedetére hivatkozva, e szavakat mondja : «Azt hallottam, hogy egy szegény asszony, kinek ártatlanul elitéit gyermekét gályarabságra vitték, sírva panaszolta el sorsát Depaul Vincének, ki, minthogy semmikép sem tudta megvigasztalni s gyermekét neki visszaadni, szeretetének és részvétének rendkívüli pillanatában, a fiatal embert felváltotta s felvette a lábaira erősített bilincseket ; ez időből származik az a
