Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

Az eset annyira leverte, hogy «folytonosan sírt s nem tudott sem enni, sem aludni.»1 «Sohse mertem volna hinni — mondá egyik barátnőjének. — Vince oly őszintén ragaszkodott hozzám s ime ! — most váratlanul magamra hagy. De nem vádolok senkit; ellenkezőleg : legyen áldott az Úr neve. Abban a gondolatban keresek megnyugvást, hogy Vince semmit sem tett az Isten különös gondviselése ellen, bizonyára most is igaz, mélységes szeretete vezette. De, megvallva az igazat, mostani távozása elég különös s aligha gondviselésszerű. Tudhatta, hogy úgy én, mint vele közölt ügyeim támogatásra szorulnak; tudta, hogy beteges lelkem és testem az ő segélyére van utalva; gondolhatta, hogy az ő tanácsa nélkül hiába akarok dolgozni falucskámban Isten dicsőségére. Valóban, lelkem nagyon szánalmas helyzetbe került.» Majd férje levelét mutatva, hozzátette: «Láthatja, milyen mélységes érzelemmel ír férjem is. De magam is látom, mily károsan hat gyermekeimre szent Vince távozása. Ki lesz ezután őrzőangyala családunknak s szószólója hét-nyolcezer jobbágyunknak? Vagy tán ezeket nem váltotta meg ép úgy az édes Üdvözítő szent vérével, mint Châtillon lakóit? Miért volnának ezek kedvesebbek Isten előtt? Nem tudom ugyan, miként gondolkodik Vince, de azt tudom, hogy minden követ meg fogok mozdítani, hogy visszatérésre bírjam ! O egyedül Isten dicsőségéért buzog s mindenben szent akaratához alkalmazkodik. Távol legyen tőlem a gondolat, hogy a gondviseléssel szembehelyezkedDEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 91

1 Abelly, p. 39.