Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

81

letteljesen meghajolni. Magam is láttam, amint boldog emlékű genf-i püspökünk ilyképen fejezte ki tiszteletét a gályák parancsnoka előtt. Ön pedig sokkal alacsonyabban áll, mint e nagy és szent főpap. Fontosabb ennél, hogy a korporálét csókra nyújtsa és mise után szentelt vizet nyújtson nekik. Én ezt sohasem tettem, mert tájékozatlan voltam, de ön meg ne feledkezzék róla. Életszabályul állítottam fel, hogy a parancsnok urat Istenben és Istent a parancsnok úrban szemléljem, neki feltétlenül engedelmeskedjem ; a boldogult gróf- nét úgy tekintettem, mintha a szent Szüzet láttam volna magam előtt. Soha nem jelentem meg előttük, hacsak nem hívtak, vagy valamely sürgős vagy fontos ok nem követelte. Menjen és Isten nevében hasonló- képen cselekedjék. Kérve-kérem, szeresse és tisztelje a szolgákat, nyájas és figyelmes bánásmódban részesítse őket, de ami legfontosabb, beszélgessen velük néhanapján Istenről is.»1

Mindezekből az apróságokból egy alázatos, összeszedett, szent és megnyerő kedvességű jellem domborodott ki, mely beszédének és egész magatartásának rendkívüli zamatot adott.

Alázatos volt Istennek e szent szolgája, de alázatossága nem zárta ki a férfias határozottságot. E tekintetben is tudunk egy érdekes vonást. Fülöp Emmanuelt egyszer megsértette egyik udvari nemes; bármennyire tiltakozott is vallásos érzülete, a gróf, abban a hiszem- ben, hogy ezzel tartozik önmagának, tartozik grófi nevének, tartozik családja becsületének, a sértő vérével

1 Lettres, t. 1, p. 148, n° 146.

Depaul szent Vince élete.

6