Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

76

öröksége volt, érlelték meg ezt az elhatározást. Ő maga ugyan nem hitte ezt és nem is érzett így. Esküdni mernék, hogy ő esküt tenne rá; amikor engem egyházi pályára adott, nem gondolt másra, mint a veszélyekre, melyek más pályán lelkemet fenyegették volna.»1 S ez valóban áll atyjáról, még inkább szentéletű anyjáról. De minden korban oly nagy bizonyos hagyományok uralma, hogy még a legjobb lelkek sem képesek magukat tőlük függetleníteni.

Szent Vincének kettős feladatot kellett e három gyermek mellett betölteni : egyrészt a hit alapelveire, Isten megismerésére, megszeretésére és szolgálatára kellett őket tanítania, vezetnie, másrészt pedig a de Oondi-családban oly nagy tiszteletnek örvendő görög és latin nyelv elemeit kellett előadnia. Maga de Oondi grófné fiai nevelésében az előbbi célt tekintette legfontosabbnak és épen ezért fordult de Bérulle-höz is. «Gyermekeim, kikkel Isten megajándékozott, inkább legyenek szentek az égben, mint akár legnagyobb urak is a földön,» mondotta a grófné.2

Érdekes részleteket tudhatnánk meg szent Vince első leckéiről, ha harmadik tanítványának, de Oondi Ferenc Pálnak, de Reiz bíborosnak Emlékiratai ránk maradtak volna. Szerencsétlenségre a bíboros negyedív- alakban írt kéziratának első kétszázötven lapját, melyben egész fiatalságát leírja, valami ismeretlen, nem tudni miért, leszakította. Óriási kár irodalmi, pótolhatatlan veszteség történelmi szempontból.

1 Mémoires du cardinal de Retz. Edition des grands écrivains de la France. Paris, Hachette, 1870 ; t. I, p. 89.

2 Collet, t. I, p. 40. Vie du Père de Gondi, p. 329.

ELSŐ KÖNYV