Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 77 Ha lehet következtetni a két idősebb testvér nevelésére a fiatalabbikéból, némi fogalmat alkothatunk Depaul szent Vince módszeréről : «Depaul Vince vezette be a tudományokba a későbbi deRetz bíborost, hol az csodás eredményt ért el. Egész könnyedén elsajátított hét nyelvet; a zsidót, görögöt, latint, olaszt, spanyolt, németet hibátlanul beszélte. A Sorbonne nagy kitüntetéssel avatta doktorrá. Mennyire bírta a francia nyelvet, eléggé bizonyítják Emlékiratai. Az olasz pedig második anyanyelve volt. Latin nyelven több oly levél maradt tőle ránk, melyek Bembonak és Sado- nek is dicsőségére válnának. A görögöt is oly tökéletesen beszélte, hogy a Congregatio Indicis ülésén folyékonyan lefordított egy újkori görög nyelven Írott könyvet, melyből a többi bíboros semmit sem értett. Élete végén még breviáriumát is zsidó nyelven mondotta.»1 Nem beszélek most Emlékirataiban sziporkázó szellemességéről, élénk, vonzó, előkelő és könnyed nyelvezetéről, mely egyesíti magában Saint-Simon és Bossuet mestervonásait. 1 2 Oly dolgok ezek, melyeket még a legkitűnőbb mester mellett sem lehet elsajátítani. Nehéz feladat várakozott Depaul szent Vincére, midőn oly erőszakos természetű három növendékének valláserkölcsi nevelését magára vállalta. S nem lehet mondani, hogy az elsőszülöttre fordított fáradsága hatás nélkül maradt. E fiú «már fiatalkorában nem egy jelét adta szellemességének, bátorságának és okossá1 Étienne Algay de Martignac : Éloges historiques des évêques et archevêques de Paris ; 1 vol. in-4° ; Paris, 1698. 2 Sainte-Beuve : Causeries du tundi, t. V.
