Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
96 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE godnak ismeretére,1 ismerd el, hogy méltóságod nagyobb, mint az angyaloké! Ezeknek rokonsága Istenhez csak abban áll, hogy részesei az isteni természetnek, te azonban két oldalú rokonságban vagy Istennel, a mennyiben Isten magára vette emberi természetedet. Ha ezek a szellemek irigykedhetnének, azt kellene tőlünk irigyelniük, hogy az angyalokat sehol sem fogta fel, hanem Ábrahám ivadékát felfogta.2 Mi Istent magunkénak tekinthetjük és testvérünknek nevezhetjük, ők ezt nem tehetik». Azért mondja a tiszteletreméltó szerzetes Jób, hogy igen esztelenek azok, kik inkább angyalok akarnak lenni, mint emberek. Mert jóllehet az angyalok nem szenvednek és nem halnak meg, még sem tarthatják Istent testvérüknek, és jóllehet minket sok fájdalom ér, szenvedésünkben mégis vigasztalódásunk ama határtalan nagy kitüntetés, hogy Isten magára vette szenvedésekkel sújtott természetünket, s bátorságot önt lelkűnkbe annak a tudata, hogy megosztotta velünk minden nyomorúságunkat.3 S ha fel tudod fogni keresztény hívem ezt a kitüntetést, akkor azon kell lenned, hogy ezen isteni méltóságot aljas viselettel meg ne becstelenítsd, nehogy Krisztus testvérét valami illetlenséggel lehessen vádolni. Csak ahhoz ragaszkodjál, a ki nemünkkel közösségre lépett s minket magához felvett. «Becsül1 Leo M., Sermo 21 in Natív. Dom. 1, c. 3 (Migne, PP. Lat. L1V, 192 sqq.) 2 Zsid. 2, 16. 3 Lib. 4 de Incaroat. cap. 15 (Nierenbergnél Aprecio 1890, I, 189).
