Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

97

jük meg főnket, szól hozzánk Aranyszájú szent János, s fontoljuk meg, hogy imádásra méltó főnek vagyunk tagjai. Bizonyára illő, hogy erényeinkkel fölülmúljuk az angyalokat és arkangyalokat, mivel Isten mindent fölajánlott az emberiségnek, melynek természetét magára öltötte. Már a gondolat is borzasztó, hogy ily főnek teste az ördögnek hatalmába kerüljön és a pokol szenvedéseiben meggyaláztassék».1

11. Krisztus titokzatos testének tagjaivá a szent keresztség tesz bennünket. Ezen összeköttetés jeléül és zálogául nyerjük a szentségi jelleget, hasonlóságunkat Krisztushoz. A jelleg, melyet a keresztség szentsége ad lelkűnknek, nem egyéb, mint magának Krisztusnak jelleme.2 Hogy joggal viselhessük a keresztény nevet, hogy jogosan lehessünk Krisztus testének tagjai, oly jelleget ad nekünk, mely hozzá hasonlókká tesz. Ezt a jelleget még akkor is megtartjuk, ha tőle elszakadunk. Eltörülhetetlen jegye ez lelkűnknek.3

Ez a jelleg ad nekünk jogot a malasztra. A ki Krisztushoz hasonló, annak a malaszt birtokában kell lennie. Ez természetesen csak arra az időre áll, míg méltóságunkhoz illő módon viselkedünk, azaz addig, a meddig hasonlatosságunkat Krisztushoz megbecsüljük és tiszteljük.

A malasztnak eltékozlása gonoszság. Fokozza e gonoszságot az a körülmény, hogy vele Krisztus testéből egy tagot szakítunk ki s ezt a testrészt megra1 Chrysost., Hóm. 3, 3 in Ephes. 1, 21.

2 Thom., 3, q. 63, a. 3 ad 2.

3 Qihr, Die heiligen Sakramente, I, 115 és köv.

Az isteni malaszt fensége.

7