Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

95

meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan új életre kelnek.1

Krisztus valóban, sőt még inkább feje az emberiségnek mint Ádám, s mi ép úgy vagyunk neki tagjai, mint Ádámnak.2 Amennyiben tehát egyesültünk Krisztussal, annyiban nyertünk természetfölötti méltóságot és jogot a Krisztus érdemeivel szerzett összes malasztokra. Ő tette a malasztot az emberi nem tulajdonává úgy, hogy a malaszt az emberi nem sajátja, a melyhez a második Ádám szerzett neki jogot.3

Krisztus a mennyei szőlőtőke, melyben az isteni élet egész teljessége kering, s mi vagyunk a szőlővesszők, melyekbe ezt az isteni életet át kell ömlesz- tenie.4 Ennélfogva az a malaszt, melyet mi nyerünk, nem egyéb, mint maga Krisztusnak malasztja.5 A szentatyák szerint épen az volt a megtestesülés egyik leglényegesebb célja, hogy az emberiség új főt nyerjen, mely szentségét az egész nemre átáraszsza, mert a romlott fő már az egész testet megfertőztette.6

10. Szent Leo, midőn e gondolatokkal foglalkozott, így kiáltott föl : «Keresztény, emelkedjél fel méltósá1 Kor. 1. 15, 22.

2 Thom., 3, q. 8, a. 1. 3. Thomassin, Theolog. dogm. Incarnat. 1. 1, c. 20. 1. 6, c. 7. Arias, Thesaurus inexhaustus I, ír. 2, c. 14—33.

3 Kol. 1, 17 ; 2, 10. Thomassin, 1. 6, c. 8. 9. 10. Scheeben, Mysterien (1. kiad.) 359 és köv.

4 Ján. 15, 5.

5 Ján. 1, 16. Thomassin, Dogm. VI (ed. Paris 1870) 222 sqq. 324 sq. Conteson 1. 9, d. 4. c. 2, specul. 3. Pesch, Praelect. dogm. V, 193 sqq.

6 Thomassin, Incarnat. 1. 1, c. 20.