Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
94 AZ ISTENI MAI ÁSZT FENSÉGE Semmikép sem szabad tagadnunk, hogy a megtestesülés minden körülmény közt végtelenül nagyobb és magasztosabb titok, mint a malaszt. Minthogy azonban Isten fiának megtestesülése és a malaszt közt oly nagy benső hasonlatosság van, azért az előbbi nemcsak nem homályosítja el, hanem kimondhatatlan értékében inkább tökéletesen megvilágítja és elénk állítja a malasztot. 9. De a mondottak még nem kielégítők. Épen a megtestesülés ad a malasztnak új, felfoghatatlan méltóságot, új, leírhatatlan becsülést. Az isteni méltóság, melyet Krisztus emberi természetének az örök Igével való személyes egyesülés kölcsönzött, fényével elárasztja az egész emberi nemet. A mint a Szűz méhéből vett emberi test az Igének teste lön, akként az újjá született emberi nem Isten megtestesült fiának lett titokzatos teste.1 Az emberi nem élő egész. Ezen az igazságon alapszik a származás bűne és a megváltás titka. Mindaz, a ki részesévé lesz az emberi természetnek, hozzá tartozik az emberi nem egészéhez és azzal szemben kötelességei vannak, annak behatása alatt áll és arra befolyást gyakorol. Ez még inkább áll arról, a ki az emberi nemből kimagaslik, tehát különösen áll az emberiség ősatyjáról. Az emberi nemnek azonban nemcsak a természetes rendben van ősatyja, kitől minden romlás származik, hanem a természetfölötti rendben is, a kitől minden üdvösségünk ered. A mint Adámban mindnyájan 1 Rom. 12, 5; Kor. I. 12, 12.